Magam sem gondoltam volna, hogy így kezdjük a márciust, pedig DE. Vasárnap reggel a gyerkőc gyanús oldali viszketésre panaszkodott, reménykedtem, hogy nem, oooo, biztos nem, hát miért pont most kapnánk meg, biztos, hogy nem… DE… et voila, megérkezett a bárányhimlő. Nem szólt, az ovi sem szólt, hogy járvány van, készülj te barom. Bevittem az ügyeletre, mert nem igazán találkoztam még bárányhimlővel a sajátomon kívül, arra meg annyira nem emlékeztem. Mindenesetre a Heim Pálban (hogy ez a 3 bejegyzésből 2-ben szerepel…) jól, de leginkább mégis gyorsan lekezelték az ügyet. Megállapítást nyert a gyanúm, és a következő instrukciókkal távoztunk:
-Fenistil csepp 3×10 (köszi, hogy nem adtál receptet hozzá)
– Rövid körmök (valahogy majdcsak túléli…)
-NE VAKARJA (hass a 3 éves értelmére…viszket ne vakard, ne álmodban sem, ne, az ajtófélfánál se, nem, nem hiszem el, hogy a szőnyegen kígyósat játszol épp…szegényt nagyon sajnálom, mert baromira szenved, és tényleg csak a hiúságára tudok hatni, hogy meg fog látszódni az arcocskán).
-Tusolás, bő folyadék…blablabla, a szokásos fontos dolgok vírus esetén.
Nálunk kedden tetőződött a dolog, láz, remegő kezek, nem evett, alig ivott…gondoltam levegőzzünk, meg erőltettem, hogy legalább igyon, de köszönte a kitüntetett figyelmet, de majd jelzi, ha valamire szüksége van. Ez az ő szájából úgy hangzott, hogy “hagyj anya, majd szólok, ha akarok sétálni, vagy kérek inni”! Azért arra rájöttem, hogy mi szülők tudunk néha krv idegesítőek lenni. Ha belegondolok, hogy anya, vagy a nagymamám mennyire az agyamra ment, amikor beteg voltam… valami hasonlót művelhettem én is a lányommal. Ma reggel fél 10-kor viszont kipihent talpacskák topogtak a konyhába kakaóért kiabálva. Így azért mégis kerekebb a világ 🙂 Holnap már tehetünk egy egészen pici sétát, vagy bringázhatunk…